ŞAHÎ Abul-Abbas: A három kontinenst átszelő elefánt utazása
Ez a figura a legendás fehér elefántról, Abul-Abbászról kapta a nevét, amelyet Harun al-Rasid abbászida kalifa ajándékozott Nagy Károly római császárnak a 9. században. Ez a történelmi utazás a sakk Indiából és a Közel-Keletről Európába történő vándorlását szimbolizálja, ami a történelem egyik legkorábbi jelentős kulturális cseréjét jelzi. A modern sakkban korlátlan átlós mozgatóként ismert figura fejlődését megtestesítve ez a dizájn a Kelet és a Nyugat zökkenőmentes szintézisét kínálja, egyesítve az ősi keleti ikonográfiát a nyugati stratégiai örökséggel. Az egykor két mező átlós átugrására korlátozott bábu, az “Elefánt” újragondolása tiszteleg történelmi gyökerei előtt, miközben a táblán betöltött modern szerepét is magáévá teszi.
A sakktörténelem során ezt a figurát elefántnak, krokodilnak, teknősnek, tevének, zászlóvivőnek, futárnak, tisztnek, lándzsának, futónak, vadásznak, íjásznak, bolondnak, átlós mozgatónak és futónak is nevezték. A modern sakkozásban általában a futó mitra alakú.
A Charlemagne Elefánt: Fenséges középkori örökség
Ez a 11. századra visszanyúló, feltehetően Dél-Olaszországból vagy Spanyolországból származó híres kollekció az elefántcsont kézművesség csúcsát képviseli. A híres “Nagy Károly sakkfigurák” része ez az elefántfigura, amely a kor arisztokratikus öltözékét és szimbolikus elemeit tükröző bonyolult faragványaival tűnik ki. A sakk esztétikai átalakulását dokumentálva, ahogy a sakk az iszlám világból az európai udvarokba vándorolt, ez a darab bizonyítja, hogy a játék nemcsak a stratégia eszköze volt, hanem a diplomáciai és kulturális hatalom erőteljes szimbóluma is.
1950 Dubrovnik és Staunton püspökök: Szimbolizmus és forma
Ez a kép szembeállítja, hogy két különböző tervezési filozófia tükröződik a futó figurákban (A balról az 1. és a 3. figura a Dubrovnik-készlethez tartozik). Az 1950-es Dubrovnik püspök világiasabb és modernebb esztétikát kínál, amelyet elegáns sziluettje és finom részletei határoznak meg, és mentes a vallási szimbólumoktól. Ezzel szemben a Staunton püspök a hagyományos keresztény formákat követi, és egy kiemelkedő miterrel vágott vallási szimbólumot tartalmaz egy merevebb és robusztusabb szerkezeten belül. A Dubrovnik dinamikus, befogadó kialakítása és a Staunton hagyományos határai közötti különbségtétel jól mutatja, hogy a sakkfigurák hogyan szolgálnak a kulturális identitás reprezentációjaként.
A Dominic Snow püspök: Bishop: Egy kortárs stratégiai forma
Dominic Snow művész kreatív látásmódját tükrözi ez a darab, amely modern, szobrászi életet lehel a hagyományos sakkfigurákba. Folyékony formája és rendkívüli színátmenetei túllépnek a futó hagyományos határain, művészi kifejezéssel újraértelmezve a játék klasszikus elemeit. Ez a figura tanúbizonyságot tesz arról, hogy a sakk nem pusztán az ész harca, hanem mély vizuális és intellektuális rétegekkel rendelkező esztétikai élmény.
Timurid korabeli sakk elefánt
Ez a kézzel faragott kődarab a figurális realizmustól az iszlám absztrakcióig tartó történelmi átmenetet szemlélteti. A jellegzetes “két szarvú” forma az elefánt agyarának szimbolikus ábrázolása, amely mintázat az egész Közel-Keleten és a Földközi-tengeren elterjedt. Míg az angolok később átvették a “Bishop” nevet, a spanyolok az eredeti arab gyökeret Alfil (Az elefánt) néven őrizték meg, a franciák pedig fonetikusan Le Fou-ra fejlesztették a kifejezést. Ez a darab továbbra is az eredeti elefántfigura maradandó örökségének és a játék egyetemes szellemiségének bizonyítéka.
Nishapurból származó elefánt darab, 9. század
Hasonló alakú elefántokat használtak Spanyolországban, és a 13. századi Spanyolországban írt Libro del Acedrezben sakk ikonként szerepelnek.
