Az Acedrex és az Ajedrez közötti különbség jól szemlélteti a spanyol nyelv fonetikai fejlődését, ahogyan az eredeti arab nevet igyekezett adaptálni a játékhoz:
Acedrex (A 13. század): X. Alfonz király 1283-as értekezésében ez az elsődleges helyesírás, Libro del Acedrex. Ebben az időben a “c” (az “e” előtt) és az “x” hangot az arab nyelvből örökölt “sh” hang fonetikai rögzítésére használták. Shatranj.
Ajedrez (A 15. század): Ahogy a nyelv fejlődött, ez a “sh” hang a modern, gutturális “j”-re változott (a jota). Mire Luis Ramírez de Lucena 1497-ben megjelentette mérföldkőnek számító művét, a helyesírás már a mai formára változott.
Miközben a fonetikus elnevezés változott, a szabályok forradalmi hatalombővülésen mentek keresztül, amely teljesen megváltoztatta a játék menetét. Ezt az átmenetet legjobban a Lucena 1497-es művében leírt két rendszer határozza meg:
El Viejo (A régi út): Ez az Acedrex hagyományos középkori szabályait képviseli, ahol a játék lassú, pozíciós küzdelem volt. Ebben a rendszerben a ma dámának nevezett bábu az alferza (a király tanácsadója) volt, amely csak egy mezőt mozoghatott átlósan. Ezzel párhuzamosan a hagyományos Alfil pontosan két mező átlósan történő ugrására korlátozódott, átugorva más bábukat.
De la Dama (A modern út): Ez az “új” játékstílus a sakkot “gyors, taktikus és robbanékony” találkozóvá változtatta. E szabályok értelmében az alferzát felváltotta a “dáma”, amely korlátlan hatótávolságot nyert minden irányban. A modern Alfil is korlátlan átlós csúszómezővé fejlődött, átvéve azt az erőteljes mozgást, amelyet korábban az olyan kísérleti bábuknak tartottak fenn, mint a Krokodil.
A “korlátlan átlós” mozdulatnak a spanyol irodalomban az “Alfil” névre való átállása sarkalatos változást jelent a középkori “Shatranj”-tól a modern sakk felé. Míg X. Alfonz király “Libro de los Juegos” (1283) című műve vezette be először a korlátlan átlós lépést a Krokodil nevű bábun keresztül (Cocodrilo), az “Alfil” elnevezést csak a 15. század végén alkalmazták újra erre a mozdulatra a 8×8-as standard játékban.
Alfonso X “Libro de los Juegos" című művében“, a standard Alfil még mindig a hagyományos középkori figura volt, amely pontosan két mezőt ugrott átlósan. Alfonso azonban egy kibővített 12×12-es változatot is tartalmazott, amelyet “Grande Acedrex"-nek neveztek el.“ (Great Chess), amely egy új bábut, a “Crocodile”-t (Cocodrilo).
A mozgalom: A krokodil pontosan úgy mozgott, mint a modern bábu - bármilyen távolságra csúszott az akadálytalan átlósok mentén.
Az inspiráció: A történészek ezt a nevet egy híres diplomáciai ajándékhoz kötik: egy élő krokodilhoz, amelyet az egyiptomi szultán küldött 1260-ban X. Alfonznak, a király lányának szóló házassági ajánlat részeként. A krokodil életnagyságú fából készült modellje, a “Lagarto" néven ismert.“, ma is a sevillai katedrálisban függ.
Az “Alfil” elnevezést hivatalosan a 8×8-as standard játékban a “valenciai reform” után, 1475 körül használták a korlátlan átlós mozgásra.
Scachs d'amor (1475 körül): Ez a valenciai vers az első irodalmi mű, amely a modern sakkszabályokat írja le. Kifejezetten “dinamikusabb szerepet” ad ennek a bábunak, annyi mezőt mozgatva átlósan, amennyit csak tud. A versben ezeket a bábukat már “Alfil”-ként említik (valenciai/katalán nyelven), ami azt illusztrálja, hogy az elnevezés a régi “ugróról” ebben az időszakban került át az új “csúszóra”.
Libre dels jochs partits dels schacs (1495): Francesc Vicent írta ezt az elveszett könyvet, amelyet a modern sakkozásról szóló első értekezésnek tartanak. Úgy vélik, hogy az Ibériai-félszigeten egységesítette az “Alfil” nevet az új mozgalomra.
Ha kifejezetten a kasztíliai (spanyol), nem pedig a valenciai irodalmat keressük, az “Alfil” első végleges használata a modern mozdulatra a következő helyen található:
Repetición de Amores y Arte de Ajedrez (1497): Luis Ramírez de Lucena írta, ez a legrégebbi fennmaradt nyomtatott könyv a modern sakkról kasztíliai nyelven.
Lucena a darabot Alfil (vagy Arfil) néven említi, és különbséget tesz az “új” szabályok (de la dama) és a “régi” szabályok (el viejo) között. Megerősíti, hogy az “új Alfil” most már átlósan fut, gyakorlatilag elnyelve az eredetileg Alfonso “krokodiljához” rendelt mozgást.
Bár ma mindkét kifejezést használják, a spanyol sakk irodalomban a “dama” és a “reina” közötti választás a középkori játékból a modern sakkba való átmenetet jelzi, és a nyelvi zavarok elkerülésére irányuló hosszú távú erőfeszítést tükrözi.
Általános irodalmi értelemben a “reina” (királynő) kifejezés már jóval azelőtt megjelent a spanyol sakkköltészetben, hogy a tábla bábujának szabványosított neve lett volna.
11. század (Shegal): A spanyol rabbi “Ábrahám ibn Ezra” írt egy verset a 11. század végén, amely a darabot “Shegal” (héberül királynő).
Középkori romantika: Jacobus de Cessolis erkölcsi értekezéseinek hatására a művet gyakran nevezték ’regina” latinul és “reina“ a korai román nyelvekben, még akkor is, ha még mindig a gyenge, egy négyzetméteres átlós mozgással mozgott a “Alferza“.
Amikor a 15. század végén megváltoztak a szabályok, hogy létrehozzák a ma ismert, erőteljes “korlátlan” darabot, a spanyol szakirodalomban a “Dama”, nem pedig a "Reina" volt a preferált kifejezés.
Libre dels jochs partits dels schacs (1495): Francesc Vicent Valenciában írta, és ezt tartják az első nyomtatott könyvnek a modern sakkról. A “Dama“ (Lady), és neki tulajdonítják az “új” mozgásszabályok egységesítését.
Repetición de Amores y Arte de Ajedrez (1497): Luis Ramírez de Lucena kifejezetten a “Dama“ kifejezést használta a modern játék (de la dama) meghatározására. Ritkán használta a “Reina” kifejezést, mivel a játékot gyakran nevezték “a hölgy sakkjának” (gyakran I. Izabella kasztíliai királynőhöz kötve).
A spanyol sakk irodalomban a 16. században kezdett egyre gyakrabban előfordulni a “Reina” kifejezés, ahogy a játék túllépett a kezdeti “reform” időszakán.
Ruy López de Segura (1561): Ruy López alapművében, a “Libro de la Invención Liberal y Arte del Juego del Axedrez” című művében mindkét kifejezést használta, bár a “Dama“ technikailag domináns maradt a stratégiai leírásokban.
Az “R” konfliktus: A sakk szakirodalomban a “Reina” elsődleges oka, hogy a “Dama” szót soha nem váltotta fel teljesen a sakkjegyzetelés. A spanyol jelölésben a “Rey” (király) az “R“ betűt használja. A félreértések elkerülése végett a királynőhöz a “D“ betűt rendelik a “Dama”-hoz.
