Ideológiákon túl: Dubrovnik 1950
Az 1950-ben Jugoszláviában megrendezett 9. sakkolimpiára készült készlet a sakktörténelem egyik legradikálisabb tervezési forradalmát képviseli. A montenegrói festő és szobrász, Petar Poček által tervezett készlet célja az volt, hogy a második világháborút követően a játék egyesítő ereje révén újraegyesítse a világot. E célt szem előtt tartva szándékosan eltávolítottak minden vallási szimbólumot: a királyon lévő hagyományos keresztet egy egyszerű gömb váltotta fel, és a futón lévő, a klerikusi mitrát szimbolizáló bevágást is eltüntették.
Ez a “világi” és inkluzív tervezés a sakkot a konkrét hitek szimbólumából egyetemes műalkotássá változtatta. Bobby Fischer a “legjobb készlet, amivel valaha is játszottam” - így ragaszkodott hozzá, hogy a Szpasszkij elleni 1992-es történelmi visszavágón is ezt a készletet használja -, és ez a formatervezés a békés és modern jövő mély esztétikai ígéretét jelenti a kézművesség számára.
Határokon túli szenvedély: Szabadka sakköröksége
A Szabadka határvárosban életre keltett és a legendás szabadkai műhelyekben készített készlet Jugoszlávia sakkvilágának aranykorát jelképezi. Ezek a figurák azt a korszakot képviselik, amikor a sakk igazi népi kultúraként gyökeret vert minden otthonban, iskolában és közparkban. A balkáni kézművesség egyszerű, tartós és méltóságteljes esztétikáját hordozva mesélnek arról, hogyan fejlődött a sakk elit sportból a társadalom minden rétegét egyesítő, közös társadalmi nyelvvé. A Szabadkai készlet időtálló kulturális híd marad, ahol a művészet és a stratégia találkozik.
